Ősi magyar ünnepek- helyünk az univerzumban

23 Sze

Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe, Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.

Minden nép, akik a természetre voltak utalva, állataik, terményeik – így önmaguk életben maradása függött attól, hogy pontosan megfigyeljék, tanulják, tovább adják azt, amit tapasztaltak. Látták, hogy ők maguk és a körülöttük forgó világ a legkisebb fűszáltól a csillagokig minden a Végtelen Teremtés rendje szerint működik. Hitték, hogy nem csupán az anyagban léteznek, hanem egy náluk nagyobb szellemi erő működteti a Világmindenséget. Ami ebben a szellemi energiában nincs, az soha sem lesz kézzel fogható anyaggá ; de ami benne van, az testet fog ölteni egyszer térben és időben.

“A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét.”

~ Leonardo da Vinci ~

Ez azt jelentette, hogy tudták : ahogy Fent, úgy Lent – vagyis amikor az Égben történik valami, akkor történik a Földön is.

Meghajtották fejüket ezen Erők előtt, de fel is néztek az Égre és látták, hogy négy olyan alkalom van az évkörben, amikor a “fenti” kozmikus energiák nagyban befolyásolják a “lenti “ eseményeket.

Ez a négy alkalom: A Nyári és a Téli Napforduló, a Tavaszi és az Őszi napéjegyenlőség.

De mi is történhetett ezen alkalmakkor a Földön, és mi történik jelen időnkben is az Égben, évről évre?

Téli Napforduló, KARACSUN – December 21. : Neve türk eredetű, a kara (sötét ) és csun (fordulat, fordulás) szavakból állt össze.

Ekkor Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a Téli Napfordulóig a Nap északról délre halad, utána pedig délről észak felé kezd mozogni, és az év legrövidebb nappalát és a leghosszabb éjszakát adja. A Nap holtponton áll 3 napig, s amikor kimozdul onnan, a világosság egyre erősödik, a Fény győz a sötétség felett.

Szokás volt a leghosszabb éjszakán Szertüzet gyújtani – ami az élet adó Nap földi tükörképe volt, együtt virrasztani és reggel köszönteni az újjászülető Napot. Ez volt az Újév kezdete. A közösség Tudója (sámán, táltos, tátos, bő) feladata volt a szer tartása.

Tavaszi napéjegyenlőség – BOR TENGRI SZER. Március 21. Nevének jelentése:Bor- ború, sötétedés, szürkület; Tengri- Ég, Végtelenség, Isten.

A Tavaszi napéjegyenlőség a tavasz kezdete. A Nap az egyenlítőn delel, ugyanolyan hosszú a nappal mint az éjszaka, tehát egyenlő. Ez az egyensúly megjelent világosság-sötétség, a külső és belső világ, férfi és nő között.

Ekkor volt szokásban a lófuttatás, lakhelyek tisztítása, szentelése, tisztítás, gyógyítás.

Nyári Napforduló, KÖK TENGRI SZER, június 21. : nevének jelentése Kök- kék , Tengri- Ég, Végtelenség, Isten

Ekkor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a nyári napfordulóig a Nap délről északra halad, utána pedig északról dél felé kezd mozogni, és az év leghosszabb nappalát adja, következésképpen a legrövidebb éjszakát. A Fény a legnagyobb erejében van.

Ezen a több napig tartó ünnepen szokás volt Naptáncot tartani – az erre kijelölt és felszentelt Tánctéren a táncosok három napig járták körbe a Nap útját a középen álló Életfa körül. Igen fontos szertartás volt, mellyel az emberek hálát adtak az őket segítő szellemeknek, imádkoztak a családért, közösségért.

Őszi napéjegyenlőség, BOR TENGRI SZER Október 22-23. Nevének jelentése ugyanaz, mint a tavaszinál. A Nap ismét az egyenlítőn delel majd ezután az egyenlőség, egyensúly után a sötétség felé billen az égi mérleg serpenyője.

Ilyenkor került sor a föld borral való megszentelésére, kenyértörésre és a kenyér darabjainak szétosztására – ez a bőség áldását, kérését jelentette.

Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy valójában miről is szólnak a mi -a mai, modern “nyugati” ember ünnepei és hogy ezek az ünnepek hozzá kapcsolnak-e minket a Világmindenséghez, amelynek szerves részei vagyunk?

A hagyományaikat ismerő, tisztelő és őrző népek a mai napig megtartják ezeket az ünnepeket, szereket mert tudják:

Jó úton jár, ki a természethez igazodik,

mert az Isten teste, Isten lelke.

Az Egek semmit sem alkottak értelmetlenül.

~ Máté Imre: Yotengrit